Könyvajánló ~ Rebecca Blackhorse: Bonszai a balkonon I.

Sziasztok! ^^

A blog újranyitásának alkalmából most egy ajánlót hoztam Nektek. Remélem, tetszeni fog a bejegyzés, és Ti is kedvet kaptok majd, hogy elolvassátok a könyvet, ami mától a kedvenc könyveim közé tartozik.

Nos, az ismeretségem Rebecca Blackhorse könyveivel úgy kezdődött, hogy a Mondoban (animés, japán kultúrás újság) egyszer régen olvastam egy ajánlót A mangaka című könyvéről. Azonnal felkaptam a fejem, és eldöntöttem, hogy el fogom olvasni. Na igen, a szándék megvolt, azonban a könyvet egyszerűen sehol sem tudtam megszerezni, így aztán szép lassan lesüllyedt a dolog az agyam egyik sötét zugába. 

Aztán szombaton épp jövök hazafelé, mikor meglátom, hogy könyvkiárusítás van a főtéren. Bevallom, általában nem szoktam megnézni az ilyen kiárusításokat, mert megtanultam már, hogy ritkán találok olyan könyvet, ami érdekelne. Aznap azonban közelebb mentem, és elsétáltam a könyvek mellett. Mindenki ismeri azt a jelenetet a filmekből, amikor a szereplő elsétál mondjuk egy kirakat előtt, majd megtorpan, és hátrafelé visszasétál a kirakat elé.

Na, én pontosan ezt játszottam el a könyves asztal előtt. Nem is maga a könyv tűnt fel, hanem Rebecca Blackhorse neve. Már akkor eldöntöttem, hogy megveszem. Nem A mangaka volt az, hanem az írónő egy, azaz pontosabban két másik könyve. Teljesen lenyűgözött mindkét borító, de főleg az első részé. Egyszerűen gyönyörű, csodálatos és pont. Ezekről van szó:

Rebecca Blackhorse: Bonszai a balkonon I-II.  

(a harmadik rész megszerzése folyamatban)

Megvettem mindkét részt, hazamentem, leültem a fotelbe, és olvasni kezdtem. Körülbelül hajnali egykor fejeztem be az első részt. Most a másodikat olvasom, amivel kicsit lassabban haladok, mert közben vége lett a hétvégének, így suliba kell menni. Persze viszem magammal oda is, és a szünetekben nem is lehet hozzám szólni, mert egyfolytában olvasok.

Most pedig (ezután a kisregénynek beillő bevezetés után) lássuk is a könyvet, amiről az első ajánlómat írom. A második részről is szeretnék írni egy posztot, de arra valószínűleg csak a hétvégén lesz időm.

Rebecca Blackhorse: Bonszai a balkonon I. - Családi ereklye

Fülszöveg:

"Azt mondják, Amerika egy nagy olvasztótégely. Ez bizonyára igaz, mert megfér benne egy szenvedélyes olasz nő a mindig aggodalmaskodó, kubai barátnőjével; egy japán étterem, ahol nem túl szívélyesek a vendégekkel; egy barna Jaguár XK kobratekintetű tulajdonosa; egy nyugdíjazás előtt álló ír FBI-ügynök, aki a szabadnapján végül mégis lemaradt a hőn áhított szusiról; a Francia Idegenlégió volt orvosa Panzerre keresztelt terepjárójával; valamint egy oszakai jakuzavezér, akinek saját démonjai vannak, egy kacér kamiról álmodik, és holttestek jelzik az útját. Fogyasszuk rizzsel és szakéval!"

A borítóba teljesen beleszerettem, legszívesebben hatalmas poszterként kitenném a falamra. Egyszerűen gyönyörű.

A fülszöveg elolvasása után arra jutottam, hogy az a könyv, amiben egy titkos ügynök és a japán kultúra egyszerre szerepel, csak jó lehet. Nos, nem kellett csalódnom.

Nagyon tetszett az, hogy a kezdetben látszólag különálló szálak végül teljesen összefonódtak. A fülszöveg nagyon jól bemutatja a könyv kezdeti hangulatát. Csak kapkodtam a fejemet, hogy hopp, itt egy szereplő, ó, még egy, helló, te is itt vagy? Sok különböző nemzetiségű karakter, akikről szinte semmit sem tudunk meg a történet első pár oldala alatt. Aztán az egész elkezdett összeállni, a szálak egyre közeledtek egymáshoz, majd összefonódtak, és lassan kirajzolódott a fejemben az egész kapcsolatrendszer. Attól kezdve pedig képtelen voltam letenni, magával ragadott a történet, és ideges kíváncsisággal igyekeztem mielőbb megtudni, mi lesz a kedvenc szereplőm sorsa. 

Talán a legérdekesebb dolog az volt, hogy bár a könyvnek csak egy kis része játszódik konkrétan Japánban, teljesen belengi a japán kultúra és a szigetország hangulata. Ezt fokozták a gyakran felbukkanó japán kifejezések is, melyek megértésében a könyv utolsó pár oldalán található szómagyarázat segít (ami egyébként számomra önmagában is érdekes volt). Ennek hála olyan embereknek is bátran ajánlom, aki esetleg nem igazán ismeri a japán kultúrát.

Egyébként számomra kicsit megnehezítette az olvasást az, hogy a japán nevek, kifejezések magyar átírással szerepelnek, mert én jobban szeretem, és többet is használom a Hepburn-félét, de szerintem egy olyan olvasónak, aki velem ellentétben nem tanul japánul, ez könnyebbséget jelent a kiejtés szempontjából, úgyhogy ez csak az én problémám (mert valamibe muszáj volt belekötnöm).

(Az már csak hab a tortán, hogy van egy szereplő a könyvben, akit Sakurának hívnak, akárcsak engem. ^^ )

Elsősorban azoknak ajánlom, akik érdeklődnek a japán kultúra iránt, de a többiek is kezdjenek bele bátran, mert ha anyumnak tetszett, aki nem rajong túlzottan a szigetországért, akkor szerintem nekik is fog. 

Az írónő további könyveiről a honlapján olvashattok: rebeccablackhorse.blogspot.hu. 

Üdv: Sakura

*Sakura elégedetten fejezi be a bejegyzést, és megszállott módjára tovább vadászik a neten, hogy végre megszerezze A gésa mosolyát, és A mangakát is*